A városi galamb esete egy kiváló példa az adaptáció lehetőségeire.
Tested, lelked, szellemed megszokja a negatívumot és a különböző szélsőségeket.
Ez az állat megeszi azt a „textúrát”, amihez genetikailag semmi kötődése sincs.
Amikor lefotóztam éppen gyorspizza és csikkek között mélázott. A betonon kapirgál, nehézfémek között éli mindennapjait: mégis valahogy tengődik. Kibírja.
Látom, hogy agresszív, szemtelen, és teljesen beszűkült.
Ahogy érzékelhető, az adaptáció nem válogat: amilyen a kontextus és a lehetőség, abból hozza ki a maximumot.
A 21. század adaptációs formái a jelen világ törvényszerűségei miatt alakulnak ki. Most csak pár példát emelnék ki.
-Szinte minden második embernek rohamosan romlik a látása: laboratóriumi körülmények között, mesterséges kék fénnyekkel körülvéve reggeltől estig, nem érintkezve a Nappal. A test alkalmazkodik.
-Már gyermekkorban megjelenik a májtelítettség problematikája: az egysíkú táplálkozás, a fokozott gyógyszerfogyasztás, a növekvő környezeti ártalmak, az epigenetikai terheltségek, mind lelassítják, megakadályozzák a regenerációt. A test alkalmazkodik.
-Az élelemszerzés gyors útját választjuk, az egyszerű szénhidrátok levadászása kényelmes módja a kályha üzemmód fenntartásának. Egyértelmű, hogy koherensen magasabb lesz az inzulinszintünk, hiszen követi a testünk az általunk adott információt. Gyulladásos faktorok megemelkedése, például a civilizációs megbetegedések melegágya, és most direkt nem beszélnénk az egyéb tápanyagokhiányokról stb. A test alkalmazkodik.
-Ha folyton az evéssel jutalmazzuk magunkat, és napi szinten felesleges mennyiségű holt anyagot (feldolgozott élelmiszert) fogyasztunk, persze, hogy „nagyobb” emésztőrendszerünk lesz, és átlagossá válik a POCAK jelenléte az utcán. És kivételekkel se jár: lehet fiatal, idős, nő vagy férfi az illető. A test alkalmazkodik.
A felgyorsult adaptációk korában pillanatok alatt történnek változások: nincs idő sebnyalogatásra.
A szellemünkre is kihat a frusztráció, félelem, halogatás, fájdalom, agresszió. Ha belesüppendünk, észre se vesszük, és egyszer csak városi galambokká váltunk.
